My Fantasy

Felelésnél mindig körbejár az elvarázsolt napló, és megáll az a diák előtt, akinek felelnie kell. Vagy a jegyei miatt, vagy pedig azért, mert a napló azt akarja. Amúgy ez a napló nem néz ki valami barátságosan. Sötét kék, szinte fekete színe van, csak pár citromsárga színű rúna világít rajta. Ezen kívül valami kísérteties szürke ködöt hagy maga után. Ha pedig megáll egy tanuló előtt, kinyitja óriási, ijesztő szemét. Nagyon rémisztő, én eddig még csak 2-szer éltem túl ugyan ezt az érzést, ahogy rám néz, de elég volt. A tanár kihívott 2 embert felelni, valami félévi anyagból. Így évvége felé azért kicsit fura... Azaz én már a legutolsó anyagra sem emlékeztem, ami nem éppen szerencsés, főleg, hogy hármas és négyes között álltam, így számítanom kellett volna a felelésre. A két ember végzett a feleléssel, mind a ketten hármast kaptak. Azért ez eléggé jó eredmény, meg kell hagyni. Ezután a napló megint elindult. Húú, de utálom azokat a pillanatokat, amíg az egész teremben síri csönd van, és csak a napló kísérteties suhogását lehet hallani. Borzalmas... Feszülten figyeltem, ahogy az elvarázsolt tárgy elhalad mellettem egyszer...majd még egyszer... aztán megáll tőlem 2 padnyira. Kifújtam a felgyülemlett levegőt, ám meg is bántam ugyanis nem volt időm újabb lélegzetet venni. A napló újra elindult. Tudom, ez így kicsit túl dramatizáltnak tűnik, de azok az emberek, akik ezt átélik (márha túlélik...) tudják, mire fel ez a nagy félelem. Hallottam a napló suhogását, majd elhalkult. Éreztem, ahogy az egész osztály egy emberként fújja ki a levegőt. Kinyitottam a szememet. Csodálkozom, hogy nem sikoltottam, ugyanis a hátborzongató napló pontosan rám nézett a hátborzongatóan nagy szemével!! És az egész hátborzongató volt! És hátborzongatóan sokszor használom ez az eset óta a hátborzongató szót!
-Saloki, kifáradnál a táblához...esetleg még ma?
-Ömm...-nos igen, itt majdnem rávágtam reflexből , hogy nem, de szerencsére éreztem Karmost, ahogy mentálisan megfékezi a nyelvemet. Nos igen. Van egy tulajdonságom, amire roppant büszke vagok, és amit senkinek sem fedek fel. Kivéve persze Karmit, aki a legjobb barátom. Ha akarom, bárkinek be tudok férkőzni a gondolataiba. Ez fura, még itt, Calevrában, a varázslények között is. Jó, van olyan varázsige, amivel tudnak mások gondolataiban olvasni, de én ezek nélkül is meg tudom szorongatni a másik tudatát. Roppant hasznos tulajdonság, de még nem igazán kísérleteztem vele. Az egyetlen dolog, amire eddig használtam, hogy Karmossal a nap bármely szakaszában tudom tartani a kapcsolatot. Éppen ezért szokott a suliboxomban aludni. Mivel ez a képességem nem hat, csak egy bizonyos távolságon belül. Ezen a távolságon kívül egyre gyengül a kapcsolat, mígnem csak azt érzékelem, hogy van. Vagy már azt sem.
"Csak ésszel!"-hallottam az elmémben Karmos jól ismert hangját. Nem volt időm válaszolni, mivel nem kicsit idegesített a tanárom kihívó pillantása. Ezért inkább felálltam, és odamentem a táblához. Éreztem, hogy a félelem átjár engem, és fázok, miközben izzadok. És, hogy ez túlzás? Ááá, dehogy. Csak egy szokásos felelés Mrs. Catrer óráján. Bár nem ő a legfélelmetesebb tanár a suliban, de azok közé tartozik.
-Nos, kérlek összefoglalnád az utolsó 5 leckét?-kérdezte eléggé idegesítő hangsúllyal. Mintha csak játszana a diákokkal, mint macska az egérrel. És ahogy a tekntetét a felelő szemébe fúrja...brrr... borzalmasan hátborzongató! Tessék, már megint ez a szó!
-Hát...ömm...-amikor nyitottam volna a számat valami értelmes válaszra, hirtelen megváltoztattam, és valami "izé" szinonímát nyögtem be.
-Ez tartalmas felelet lesz. De kár érte...-mondta tettetett csalódással a tanárnő. Pf, hogy ez mennyire szereti a gyerekeket...Hirtelen kopogtatást hallottam, és végre mertem levegőt venni.
-Elnézést a zavarásért, de - dugta be a fejét az igazgató az ajtón - sürgős, nem halogatható megbeszélni valóm van a diákokkal.
-Ülj le a helyedre!-mondta roppant barátságosan Mrs. Catrer, mire én, pisszenés nélkül elmeneteltam a helyemre. Hülye leszek ott álldogállni továbbra is!
-Köszönöm, Mrs. Catrer. Nos, mint gondolom ti is tudjátok, ebben az évben kötelező volt repülésfejlesztésre járni, ami amúgy egy választható különóra. Mindenki megkérdezte, hogy miért, de akkor még nem adtam rá választ. Viszont most, hogy közeleg a nyári szünet, és ezzel az is, ami miatt részt kellett vennetek ezeken az órákon, elárulom nektek.- Erre az osztályból sokan elkezdtem tippelgetni, és nem éppen halkan.
-Repülőverseny?
-Távrepülés?
-Ügyességi repülőverseny?
-Műrepülés?
-Nem, majdnem, nem, nem. A távrepüléshez lesz egy kis köze. Sok köze. Lehet, hogy már tudjátok, de az is lehet, hogy nem. Most végzősök vagytok, ami azt jelenti, hogy lezárjátok az alapfokú képzéseteket. És hogy bebizonyítsátok, nem voltak hiábavalók az eddigi évek tanulásai, minden diáknak el kell utaznia egy kisebb városba a varázsnélküli emberekhez, valahol Calevra, azaz az emberek által Csendes-óceánnak nevezett hely környékére, partvidékére.
" Mi van?" - hallottam Karmos értetlenkedését, mivel hála a képességemnek, ahogy én hallottam, ő is hallotta.
" Én sem igazán értem... "
-Most bizonyára rengeteg kérdés merült fel bennetek, amiket most fel is tehettek, de csak holnaputánig, mivel gondolom mindenki tisztában van vele, hogy azután tanévzárás.
-Nekem lenne egy kérdésem.- nyújtotta fel Tara a kezét.
-Gyerünk, tedd fel bátran.
-Mégis...miért kell elutaznunk?-igen, nekem is pont ez ment a fejemben, és ahogy érzékeltem, Karmoséban is.
-Hát... Tudjátok... Ez egy vizsga szerűség lesz. Ugyanis fél évet kell majd az emberek világában töltenetek...-ettől többet azonban már nem hallottam, ugyanis az osztálytársam, velük együtt pedig én is, elkezdteünk hőbörögni.
-Mi az, hogy fél évig?
-Fél évig távol?
-Ki találta ki ezt a hülyeséget?
-MI VAN? - és egyébb hasonló megnyilvánulások zúdultak az igazgatóra. Nem látszott fekháborodottnak, ami azt jelentette, hogy nem először éli ezt át.-Mindent elmondok, ahogy elcsöndesedtek!-először még húzódzkottunk kicsit, de beláttuk, hogy csak így tudhatjuk meg az utazás miértjét, így elcsöndesedtünk. Én még üzentem gyorsan Karmosnak mentálisan:
" Na most figyelj!"

Itt van a kövi rész :D Légyszí, ha olvasod komizz, hogy tudjam, vannak olvasóim :)

Sam :)

Gyönyörű, reggeli napfény hatolt be az ablakomon. Olyan tipikus, nyári reggel volt: a madarak csiripeltek, lentről hallottam a kenyérpirító csilingelérést, és természetesen anya kiabalását "Saloki! Ezt nem hiszem el... Miért nem tudsz legalább egyszer időben felkelni? Most tessék, megint elkésel, én pedig megint igazolhatok neked. Nem hallod? Kapkodd össze magad kislányom!!". Persze csak azért aludtam el, mert este sokáig fent voltam. És nem azért, hogy TV-zek, vagy ilyesmi, nem, dehogy! Gyakoroltam. Nem tehetek róla, hogy nem megy ez az idióta varázslás. Én...én egyszerűen képtelen vagyok fényt gyújtani a pálcámmal. De persze amikor elmondtam a tanárnak, hogy magyarázza el nekem mégegyszer, mert a körkörös mozdulatoknál leragadtam, elkezdte, hogy "Nekem előbb a fejemben kéne világosságot gyújtani!". Na, köszönöm szépen. És méghogy a tanárok segítőkészek... Vettem észre, köszönöm szépen! Mondjuk szerintem, ha korábban fekszem le, sem bírok időben felkelni, de mindegy. Így jó a varázslásra fogni. Mire elkészültem volt legalább fél nyolc. Ez nem éppen jó részidő, főleg mivel a suli fél órányira van tőlünk, ha seprűn megyek. Jó, ha lenne egy normális seprűm, akkor talán 10 perc alatt odaérnék, dehát anyuék azt mondják, örüljek, hogy egyáltalán lehet seprűm. Szépen is néznénk ki, ha egy 14 éves bosorkánynak nem lenne seprűje! Totál ciki... Az osztályban mindenki rajtam röhögne. Tehát mikor már felöltöztem, és pattantam volna fel a seprűmre, hirtelen eszembe jutott valami:
-Karmoooooos!!!!-kiáltottam. Ekkor a szobámból egy kb 25 cm magas, és fél méter hosszú sárkányszárnyú griff vánszorgott ki, álmos szemekkel.
-Mégis mi bajod van?-alig értettem amit mond, ugyanis közben hatalmasat ásított.
-Gyere, suliba megyünk!
-Hééé... csak te vagy tankötelezett, én maradhatok itthon... Ráadásul nem is lenne szabad vinned engem. Ha jól tudom, titlja a házirend!-villantotta felém szörnyfogpaszta reklámba illő tűhegyes fogsorát. Hát igen. Az én kis torzszülött griffem. Ugyanis a legtöbb griffnek (talán az összesnek) tollas szárnya van. De neki hártyás, sárkány szárnya. Épp ezért szeretem, mert különleges, meg persze mert vicces, és nagyon jó barát. Csak ezt meg ne tudja, mert még a végén annyira elszáll magától, hogy olyan magaslati levegőt szív majd, amiben már túl kevés az oxigén.-Naaa, ne butáskodj már, csak ugorj fel a seprűmre!-sürgettem, ő pedig mintha csak óriási szivességet tenne nekem felvánszorgott a seprűmre, és mögém feküdt. Elrugaszkodtam a földtől, és még azelőtt sikerült szólnom anyának, hogy nyissa ki az ajtót, hogy neki mentünk volna. Azelőtt nem sokszor volt ilyen szerencsém. Az út amúgy azzal telt, hogy Karmi és én megpróáltunk egyezni azon, hogy melyik szín illik jobban a seprűmhöz. Ugyanis úgy döntöttem, hogy csíkokat festek rá, hogy ne legyen olyan unalmas, de még nem tudom pontosan, milyen szín illene hozzá. Meg aztán a ruhámhoz is kéne illenie, dehát én nem úgy öltözködök, mint az emberek által megismert hagyományos boszorkányok. Ha tényleg annyi feketét viselnék, tiszta emo lennék. Márpedig én alapvetően vidám, színes egyéniség vagyok, úgyhogy nem szoktam fekete köpenyt hordani, csak ünepségeken. Ott viszont muszáj, mert eléggé konzervatív az igazgatónk. Szóval azt a fél órát, még elértünk a sulihoz, egész értelmes témával ütöttük el. Mondjuk így utólag, lehet, hogy jobb lett volna, ha tanulok... Szóval mikor odaértem, már minden ajtó be volt zárva, a lépteim pedig borzalmasan hangosnak tűntek a kihalt folyosókon. Mikor megtaláltam a termem, megálltam és elkezdtem visszaszámolni 5-től. Ha már kések, legalább had készüljek fel lelkileg.5...4...3...
-Mrs. Hirota, kérem, ne az ajtó előtt töltse az órát! Nyugodtan be lehet jönni."Na ezt jól megszívtam..."-tágra nyitott szemmel, és szerintem veszélyesen gyors szívveréssel kinyitottam az ajtót. Hallottam Karmost, ahogy karmaival végigkarcolva a padlót elmegy, hogy a szekrényemben aludva megvárja a tanítás végét. "Legalább ő biztonságban lesz..."
-Öööö... Jónapot kívánok!-mondtam erőtlen, elhaló hangon.
-Minek köszönhető ez a majdnem 5 perces késés? Ráadásul megint...
-Hát... Elaludtam...
-Nem vagyok kívácsi rá! Üljön a helyére.- Hát igen. Mrs Catrer már csak ilyen. Megkérdezi valaminek az okát, aztán meg beléd fojtja a szót. Láttam a többiek rémült arcát. Minden bizonnyal épp feleltetni akart.
-És akkor most, hogy mindenki itt van, kezdhetjük is a felelést.
-Éééééés, hogy eltaláltam!!

By: Sam :)
Ha elolvastad, kérlek kommentálj, mert meg szeretném tudni, hogy olvassa-e valaki,és ha igen tetszik-e neki vagy nem :D Köszii :)

Calevra... Ez egy olyan hely, amelyet hiába keresel egy térképen, hiába próbálsz oda eljutni, nem fog sikerülni. Tudom, ünneprontó, de ez az igazság. Mivel ez a hely a Csendes-óceánon és az Atlanti-óceán déli területén fekszik, így az emberek számára behatolhatatlan, és láthatatlan. Ezt most így minden bizonnyal eléggé nehéz elképzelni, ha nem vagy odavalósi. Az ott lakók pedig mind valamilyen varázserővel rendelkező állatok és emberek. Ez a történet egy Saloki Hirota nevű 14 éves ifjú boszorkány útját követi végig, ahogy bejárja az emberek világát.

Üdv mindenkinek! :D

Ezen az oldalon a saját, kitalált történetemet lehet majd olvasni. Szeretném előre bejelenteni, hogy ez nem olyan fanfiction, mint ami általában szokott lenni a blogokon. Ez az egyik kedvenc, kitalált fantasy törim :D  Csak azért kezdtem el írni ezt először, hogy magamat szórakoztassam vele, de végül úgy döntöttem, hogy hátha tetszene másoknak is :) . Szóval... Remélem, hogy át tudjátok majd élni a történéseket úgy, mint én ;) . A jó történeteknél sokszor annyira beleélem magam, hogy amikor vége van, hirtelen nem tudom, hogy most hol vagyok pontosan, és hogy nekem milyen is a személyiségem. Mindenkinek kívánom, hogy a saját személyiségét őrizze meg, de ha magával ragad a töri, hagyja, hogy szépen lassan egy fejezet erejéig átformázódjon. Nem valami eredeti, izgalmas töri, de úgy érzem, aki szereti ezt a stílust, és valamivel el akarja ütni az időt, annak jó választást :D
A részek előreláthatólag hetente, max 2 hetente fognak megjelenni (suli :S), de lesz olyan is, amikor gyakrabban (ritkábban remélhetőleg nem). Köszi, hogy végig olvastad ezt a hosszúúú köszöntőt :D És remélem, ha majd elolvasod a fejezeteket, komizni is fogsz, mert onnnan tudom meg, hogy mi a hibája, mi benne a jó, stb. Előre is kösziii :D

További szép napot (estét xD),
Sam :)